Legszebb öröm a káröröm, nem?

Etted már meg az utolsó szendvicset csak azért, hogy ne jusson annak a szarházinak, akit rettenetesen rühellsz? Tömöd, tömöd magadba, nem is szereted, de tömöd, hogy nehogy az a seggfej megegye és jól érezze magát.

Na, lehet tapsolni, pezsgőt bontani, mert az önmagukat nemzeti pártoknak kikiáltott kis szélsőjobberek (most hazudjuk azt, hogy a Jobbik és a Mi Hazánk is az) most pont ezt csinálják. Vagyis nem pont ezt. Ők szendvics helyett egymást zabálják fel a nagy gyűlölködés és ki a nagyobb nemzeti verseny közepette. Mit sem törődve azzal, hogy eközben pont azt teljesítik be, amire rendeltettek. Felszalámizzák magukat és egy vékony kenyérre dobva jóízűen el is fogyasztják egymást, miközben bosszútól vezérelve, vérigsértve felböfögik a másik hibáit, hülyeségeit. S nem veszik észre, hogy (stílusosan) bagoly mondja verébnek, hogy nagy a feje. Hányják egymásra az átkot, a panaszt, a szebbnél szebb jelzőket a túltelt gyomrukból, miközben az igazi ellenfél hátradőlve kortyolgatja a diétás kólája mellé rendelt izletes, meleg  kávéját. Nem írom le röviden a storyt, hiszen csak az nem hallott a botrányaikról, aki egy kő alatt éli nyomorult kis begyepesedett, szánalmas életét.

Inkább röhögjünk azon, jó nagyokat, úgy, hogy ők is meghallják, hogy mekkora pancserek. Ugyanazt csinálja mind a kettő, majd egymásra borítják a színültig ugyanazzal teli vedret. Legújabb közös játékuk az egymás jeletgetése. (bezzeg a hangzatos elszámoltatásoknál elmaradtak ezek a feljelentések).  Az egyik körsms-t küld, a másik körtelefonál. Mi a különbség? Aztán jól felháborodnak, hogy hogy képzeli az a fránya másik álnemzeti, hogy ilyet tett. Tessék, meg is van a mai címlap, dörzsölhetik a tenyerüket, hogy milyen kemény legények voltak. Persze. Miközben kicsinálják egymást. A kis cicaharcukkal pedig a bennük bízó, még nem reményvesztett, nemzetinek érző naív embereknek ártanak a legjobban.

Miből gondolom? Nézd meg a választási eredményeket. Amíg ők egymás szapulásába ölték a legnagyobb energiát, addig a Fidesz nulla munkával, egy hangzatos szlogennel, a jó fiút játszva benyelte a nemzeti oldal értelmiségi, vagy legalábbis gondolkodni még valamennyire tudó rétegét. Taps, taps, taps! Szép volt, fiúk!  Remélem jól laktatok, mert ez volt az utolsó vacsorátok.

Ha egy tanácsot adhatnék nekik, az az lenne:  Fejezzétek már be ezt az ovodás viselkedést és egymás szapulása helyett csináljatok valami értelmes dolgot is végre, mert ez nem csak unalmas kezd lenni, de ez a sok kaja mást is meg fog hánytatni. S az senkinek sem lenne jó.

 

Bagoly

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon